Az Erdő Fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!

Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok a tornácod barátságos fedele
melynek árnyékában menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,
Én vagyok asztalod lapja
Én vagyok az ágy amelyen fekszel,
A deszka amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája...
...koporsód fedele.

Vándor ki elmégy mellettem hallgasd meg kérésem:

Ne bánts!